Olvasói vélemények


Az El Camino hóhéra
 

"Rengeteg könyv született már az El Caminóról, de egyik sem olyan, mint Az El Camino hóhéra. Sokan, sokféleképpen közelítettek már az úthoz, de valahogy mindegyik hasonló olvasmányom túl sok időt töltött a szerző belső lelki világában.

Az El Camino hóhéra más. Misztikus krimi, ami magával ragad – szó szerint, mert alig lehet letenni – mintha csak pillanatragasztóval kenték volna be a borítóját. A szereplők élő hétköznapisága teszi szerethetővé a történetet. Mindannyian azért indulnak útnak, mert választ keresnek az élet nagy kérdéseire, és közben olyan helyzetekkel kell megküzdeniük, mint mindannyiunknak. De aztán történik valami… Életre szóló kaland kezdődik, hajsza az idővel, hogy kiderítsék, ki is a rejtélyes csuklyás alak, aki tizedeli a zarándokokat.

A szerző mesterien bánik a leírásokkal. Magam is megjártam az utat, kézzelfogható élményt nyújt a könyv arról, milyen helyeken vezet keresztül az ösvény, ami pontosan a Tejút alatt végignyújtózva viszi el a vándort Szent Jakab apostol sírjához.

A könyv egyszerre krimi, kalandregény, útikönyv és spirituális tanmese. Ajánlom mindenkinek. Mándli Ádám, a Vándorlások c. verseskötet szerzője 

"Az úgy volt, hogy mikor megkaptam a könyvet, természetesen azonnal elkezdtem olvasni az első oldaltól, de úgy, hogy közben csörgött a telefonom, pittyegett az email, és sorban állt a család az ebédért. Mindent gyorsan elrendeztem, hogy átadhassam magam a könyvnek. A feléig egyszerre elolvastam, majd letettem, hogy másnap folytatom. Körülbelül fél óra ide-oda bóklászás után úgy döntöttem, hogy nem hagyom tovább kóvályogni a gondolataimat a könyv körül, hanem inkább kiolvasom azonnal, mert egyszerűen nem tudtam tőle elszakadni. 'Csak' ennyire tetszett." - Vidi Rita, tréner, a jobb agyféltekés írás kifejlesztője 

 "Egyszuszra, amígy ki nem fogy a levegőm. Így olvastam nem szűnő, lázas izgalommal Susanna Lehner vadonatúj misztikus krimijét. 

A jól megrajzolt alakok nagyon hozzám nőttek, izgultam a főhősért, szorítottam neki végig, hogy ne érje semmi baj. És szorítottam azért is szívem mélyéből, hogy egymásra találjanak Roberttel. De még Brad is a szívemhez nőtt, ez a titokzatos, marcona figura, pedig az elején még idegenkedtem tőle.

A hosszú zarándokút szinte megelevenedett előttem az alapos és plasztikus leírások révén, én is velük vándoroltam hegyre föl, völgynek le, melegem volt a hőségben, bőrig áztam velük a váratlan zivatarban. Szinte nekem is fájt a sok vízhólyag a lábamon, és sajgott a derekam a nehéz hátizsáktól, teljesen átéreztem a nehézségeiket. Kedvet kaptam, hogy én is megtegyem ezt a hosszú és fáradságos, ámde felemelő spirituális utat minden gyötrelem ellenére.

A misztikus kalandok egészen elvarázsoltak. Az írónő úgy ugrál téren és időn keresztül, olyan mesterien csűri-csavarja a történetet, hogy az végig nem ereszti el az embert, odaszögezi a könyv mellé. Egyszerre retteg és vágyakozik az olvasó, hogy ő is átélje a karakterek kalandjait. A végén döbbenten rakja le a könyvet, hogy már vége. És reménykedve várja az írónő újabb kalandos regényét.

Köszönöm, hogy enyém lehet a nagyszerű élmény, amit ez a misztikus krimi nyújtott." - Dobos Márta, orvos, író, tréner

"A lelkes olvasó tegnap este ért el a virtuális Santiago de Compostelába. Mindenkinek nagyon ajánlom, hogy legalább a fotelban ülve járja végig az El Caminot! A regényről egy szót tudok mondani, jó! Ennél részletesebben nem fejteném ki, mert mindenkinek más fog benne tetszeni, de hogy tetszeni fog, az biztos! Várom a folytatást!" - Várhelyi Tamás, ügyvéd

"Elolvastam az új könyvedet, és ismét elámultam a fantáziagazdagságodon, a meseszövéseden, a jó jellemábrázolásokon. Ha egyszer lefordítják 'külföldire', Coelho irigykedhet... :)"  - Máté Judit, újságíró, szerkesztő
 

"Elkezdtem a könyvedet olvasni,már az elejétől imádom!!!!! Alig tudtam letenni,míg vacsit csináltam ;) Tetszik :)" - Molnár Szilvia
 

"Beszippantott az események sodra és megpörgetett. Hullámvasút módjára egy pillanatra a magasba emelkedve, szusszanásnyi szünetet adva az újabb mélység biztos tudatával, ismét megajándékozott a zuhanással járó fékevesztett száguldás élményével! A fülemen habzott ki az adrenalin... 
Tette velem ezt mindúgy az írónő, hogy közben a hűvös tárgyilagosság felszíne alatt dúló visszafojtott emóciók nem áztatták pancsossá a mesét... 
Aki egy pillanatnál többre el akar szakadni a valóságtól, annak ajánlom! Olyan mese, ami szürke hétköznapokon is képes a napfény ígéretével felragyogni bennünk, s ennek az élménynek az emléke is elég egy jó naphoz..." - Németh György
 

Az aranypárducok ébredése
 

„Meg kell, hogy mondjam, a könyv minden várakozásomat felülmúlta, és nagyon-nagyon tetszett. Izgalmas kalandregény rengeteg magyar alappal és magyar vonatkozással, amik azonban nem hatnak idegennek a sok más nemzet említése mellett, és nem is suták. A magyar hiedelemvilág, a táltosok, a Pilis-hegység és Pilisszentkereszt központi szerepet játszanak, ugyanakkor az egész regény egy nagy utazás, ahol megjárjuk Kínát, Burmát, Miamit, Londont, Máltát, és ettől az egész kellemesen multikulti lesz, mégis örömmel vesszük, amikor az újabb fejezet ismét Magyarországra helyeződik.

A főszereplők szimpatikusak és bár kritikaként lehetne megfogalmazni, hogy Morganen kívül mindenki elég egyértelműen fekete vagy fehér, rossz vagy gonosz, ez valahogy nem zavart, mert úgy megszoktam és megszerettem őket. Az ikertörténetek szerintem alapvetően vonzóak, ha még ehhez hozzáadunk egy ügyeskedő vörös boszorkányt, néhány démont, vámpírt és lidércet, és a hősökkel a jó ügy érdekében körbeutaztatjuk a földgolyót, akkor abból bizony egy jó kalandregény kerekedik. Alapvetően kalandregénynek tartom ezt a könyvet, legyen benne bármennyi lény és fantasy-elem. A történetvezetés a legelején, és az elszakított ikrekről leírtak olyan magával ragadóak voltak, hogy le se tudtam tenni a könyvet, egy falatban vagy 100 oldalt olvastam, amire mostanában kevés könyv tudott rávenni. Izgultam Erikért és Eszterért, tetszettek a meseszerű átvezetések, az idősík-váltások, a természetfeletti dolgok bekapcsolódása mindenféle botlás és fennakadás nélkül. Jó volt visszautazni az 1980-as évek végének Magyarországára is, és minden, amit az akkori időszakról írt a szerző, szerintem nagyon hiteles volt, és kellően régi, de kellően ismerős is.

Elég volt egy-egy fejezetet haladni, hogy történjen valami újabb, vagy kiderüljön valami. Olvasás közben többször eszembe jutott A Da Vinci-kód és Böszörményi Gyula Gergő-könyvei, amiket hasonló lendületesség és sodrás jellemez. Mert szerintem nagyon is igazat ír a hátlap, ez egy sodró lendületű regény, itt nincs pihenő, mindig történik valami, és a helyszínek változása csak tovább csavargatja a cselekményt. (…) A tiltottvérűek kapcsán volt egy kis Harry Potter-érzésem is, a sok utazás pedig kifejezetten Willy Fogg-os volt. :)))

Az aranypárducok ébredése engem most jó helyen, jó időben talált meg, és egész beleszerelmesedtem. A szerző nagyon jól ír, remek ötletei és jó mesélőkéje van, és ami még nagyon fontos, nagy háttértudása, és utána is néz annak, amiről írni szeretne. Alig várom, hogy jöjjenek még könyvei. :) A könyv hála az égnek rendesen meg van szerkesztve és lektorálva, nincsenek nyelvtani hibák, és úgy egyáltalán, szépen van megírva. Értékelés: 10/9,5. Csak olyan apró hibákat tudok felemlegetni, amik nálam alig zavarták az olvasás élményét. Nagyon tetszett a könyv, és abszolút az, ami: egy könnyed, mozgalmas kikapcsolódást nyújtó kalandregény, ami itthoni környezetben játszódik. :)” - PuPilla Olvas
 

„Nagyon tetszett, hogy a tarot kártyák neveivel ellátott fejezetek más-más időben játszódnak, bemutatván múltat és jelent majdhogynem párhuzamosan, és a végére pedig szépen összefutnak a szálak. Ami nagy vonzereje lehet a regénynek a más műfajt kedvelők számára is, az a sok érdekes információ, amire a történések között lehet szert tenni. Bevallom őszintén, valószínűleg ezekkel az érdekességekkel másképp nem biztos, hogy találkoztam volna.

Az írónő nagyon szépen fogalmaz, örömmel olvastam a szép hosszú, értelmes, összetett mondatait. Amit még külön megjegyeznék pozitívumként, hogy a magánkiadás ellenére nem találkoztam a könyvben helyesírási hibával, látni, hogy erre odafigyeltek.” - Book Heaven
 

„Susanna Lehner nagyon jól fogalmaz és ír. A történet a közeli jövőben játszódik, de folyamatosan feltárul a múlt is. Mindezeket az írónő nagyon jól összehangolta, nem találtam zavarónak az ide-oda való ugrálást az időben, végig követhetőnek tartottam. És bár Londonban veszi kezdetét a cselekmény, amolyan nemzetközi szálai is vannak, de mégis Magyarország köré szövődik minden. Nagyon-nagyon tetszett, hogy az írónő olyan tényeket is belevett a magyarok eredetéről, amikről én őszintén szólva nem is hallottam, olvastam még. Ez a szál rendkívül érdekes volt, olvasnék még róla bővebben is. Ekkor éreztem igazán, hogy mennyi munkája van benne, hogy nem egy összecsapott történetről van szó, hanem egy jól kidolgozottról, jól felépítettről. A másik, ami nagyon tetszett, az a táltosok bele vétele a történetbe. Ettől olyan hazai illata lett az egésznek. És ami nagyon plusz dolog, hogy tudott újat mondani, újdonságot nyújtani az olvasóknak.” - Könyvesem